Aba-Novák Vilmos

Aba-Novák Vilmos (1912-ig Novák Vilmos) (Budapest, 1894. március 15. – Budapest, 1941. szeptember 29.) magyar festő, grafikus, a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége. 1912–14 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd dolgozott a szolnoki művésztelepen és Nagybányán. 1928–30-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa, 1939-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára. Mint freskófestő, számos állami és egyházi megbízást teljesített (jászszentandrási római katolikus templom freskói, a szegedi Hősök kapuja,[2] székesfehérvári Szent István-mauzóleum [3][4].) 1937-ben elnyerte a párizsi Világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennále nagydíját. Késői temperafestményei virtuóz stílusa magába olvasztotta az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvének elemeit. Harsány színekkel festett, monumentális ihletettségű, dinamikus kompozíciók jellemzik; kedvelt témája volt a falusi vásár és a cirkusz világa. Bravúros technikával idézi fel – karikaturisztikus elemeket sem nélkülözve – az alföldi nép életét. Képeit a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények mellett számos magángyűjteményben őrzik.

1894. március 15-én Budapesten született. Édesapja Novák Gyula, vasúti mérnök, édesanyja a bécsi születésű Waginger Róza[5]. Eredeti teljes neve: Novák Vilmos József Zsigmond. Testvérei: Novák Gyula és Novák Mária. Kisgyerekkorát a Krisztinavárosban élte, már korán kezdett járni az ócskapiacra, rajzeszközöket vásárolni.

1912-ben érettségizett a budapesti Toldi reálgimnáziumban, ezt követően a Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre tanítványa lett. Tizennyolc éves rajztanárnövendékként felvette az Aba előnevet. 1913. nyarán a Szolnoki Művésztelepen Fényes Adolftól olajfestést tanult. Alig megkezdett tanulmányait megszakítja a háború, 1914. októberében bevonult a 29. honvédezredbe.

Számos kitüntetésben részesült, azonban a háborút - naplója tanúsága szerint - teljesen értelmetlennek, művészi ambícióinak gátlójának tartotta. Megsebesül, jobb karja hosszú ideig béna, közép- és felsőfokú rajztanári oklevelét mint szabadságos katona szerzi meg 1918-ban. Ugyanebben az évben kitüntetésekkel szerel le, majd egy évig a József Nádor Műegyetemen (a későbbi BME) kisegítő tanársegéd. Ősztől pedig Patkó Károllyal és Korb Erzsébettel Berény Róbert Városmajor utcai műtermében dolgoztak. Kora fiatalságától kezdve tudatosan készült festőnek.

1922 tavaszától három éven át Olgyai Viktor grafikai műtermének növendéke. Első grafikai kiállítása 1922 szeptemberében, az Ernst Múzeumban nyílt meg.

1923-tól a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének tagja lett. A következő évben részt vett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) első Ernst Múzeumbeli csoportkiállításán. Ez évben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum Fahordás című olajképét.

1925-ben feleségével, modelljével: Katóval[6] Zugligetbe költözött, nyáron Patkó Károllyal Felsőbányán festett. Elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság 5 millió koronás külföldi utazási díját. 1926-ban, a Nemzeti Szalon-beli első Tavaszi Tárlaton kiállított, s Savonarola című rézkarcával a Szinyei Társaság grafikai nagydíját nyerte el. Májusban külföldi utazást rendezett, Velence-Verona-Milánó-Bern-Párizs útvonalon. Nyáron Felsőbányán festett.

1927 februárjában rendezte harmadik gyűjteménye kiállítását az Ernst Múzeumban. Tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT). Grafikákkal vett részt a firenzei, varsói, poznani, krakkói, stockholmi magyar kiállításokon.

Fonó Lajossal társulva Norma-néven festőeszköz-készítő üzemet létesített, nyáron pedig a Somogy megyei Igalon és Törökkoppányban festett.

1928-ban a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választotta. A Belvárosi Képzőművészeti Szabadiskola tanára. Átköltöztek a budai Margit-körút 54-be. Ettől az évtől kezdve minden évben szerepel a velencei biennálen. A Munkácsy Céh tagja lett. Megszületett Judit lánya, nyáron pedig ismét Igalon festett.

1929–1930 között 14 hónapon át a római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. A The Print Club of Philadelphia (USA) kiállította grafikáit.

1930-tól állandóan visszatért a Szolnoki Művésztelepre. Sok zsáner- és tájképet festett. Először szerepelt a Tamás Galériában. 1930–1937 között képzőművészeti magániskolát vezetett,

1931-ben az Ernst Múzeumban mutatta be a Rómában festett anyagát. Gyűjteményes kiállításokat rendezett Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triesztben. Szerepelt a Pittsburgh-ban és New Yorkban. A Búcsúsok kompátkelése a Tiszán című képét megvásárolta a New York-i Museum of Modern Art. Részt vett a római ösztöndíjasok első csoportkiállításán. Elkészítette a szegedi Dömötör-torony al-secco képeit.

1932-ben a padovai Egyházművészeti Kiállításon aranyérmet, a budapesti Fränkel Szalonban kiállított Árvíz című képe pedig fővárosi nagydíjat kapott.

1933 nyarán készülnek el a jászszentandrási rk. templom al-secco faliképei. 1934-ben Londonban állít ki, valamint részt vett a II. Mostra Internazionale d'Arte Sacrá-n.Ebben az évben alapítja meg az Amerikai-Magyar Művészeti Akadémiát.

1935-ben Iványi Grünwald Bélával amerikai kiállításai vannak. 1936. a szegedi Hősök Kapuja festményeinek születési éve (Stefán Henrikkel, Patay Mihállíal és Rozs Jánossal). 1936-ban szerepel Chicagóban és gyűjteményes kiállítást rendez a Fränkel Galériában, a III. Milánói Triennálén A magyar munka apoteózisa című képe szerepelt.

A 1937. év a Párizsi Világkiállítás Grand Prix díját hozta a Francia-magyar történelmi kapcsolatok című pannója révén (jelenl eg Székesfehérváron, de eltakarás miatt nem látható). Átköltözés a Zsolt u. 7. sz. házba. Bécsben Vindobona-díj, Chicagóban Watson F. Blair díj.

1938. február 28-án Öncélú és alkalmazott művészet címmel előadást tartott. Májusban elkészültek a Városmajori templom mennyezetfreskói [1]. műcsarnokbeli Szent István Emlékkiállítás alkalmával 3000 pengős első díjat kap. Megbízást kap a pannonhalmi emlékkápolna kifestésére.

1939-től a Képzőművészeti Főiskola alakrajz-tanára lett. Kitüntetés Corvin-koszorúval. A székesfehérvári Szent István-mauzóleum falképei elkészülnek. New Yorkban szerepel kiállításon.

1940-ben betegség támadta meg. Elkészült a Zuhany-utcai műtermes háza. Megkapta a XXII. velencei biennále nagydíját. Mellékoltárkép vázlata a csornai templomhoz. 1940-41-ben a székesfehérvári városháza lépcsőházi falképein (50 m²) dolgozott.

1941-ben a Nemzeti Szalonban falképtervekkel szerepel a Magyar Egyházművészeti Kiállításon. Szeptember 29-én, 47 évesen elhunyt Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található[7].