Képek, információk

Az önarcképek mellett továbbra is kitüntetett helyet foglalnak el a családtagokról készített ábrázolások. A fényárban úszó kerti jeleneten a zöld reflexszínek dominálnak, a kép a Fürdetéshez hasonlóan a család-tematikát folytatja, és a kompozíció mellvédszerű elrendezését követi, de beállítása az előző évi Kettős arcképről is ismerős lehet. Aba-Novákék Judit lánya csak 1928-ban született meg, ezen a képen Kató a festőbarát Novotny E. Róbert Gergő fiát eteti, a festmény készülésének évében ők is a zugligeti nyár résztvevői voltak.

A Zugligeti részlet címet viselő kép az Aba-Novákra ekkortájt jellemző függőleges képformátumot mutatja. A meleg, barnás-zöldes színek még sötét tónusúak, a bensőséges hangulatú jelenet az igali stílusváltás, a kirobbanóan színes és kivilágosodó festéksávokra szabdalt képek előtt készült.

Az 1926-27-es igali tartózkodás motívumkínálata közé tartozott a talicskás kubikusok alakja is, akiket Aba-Novák több, alig variált olajképen is megfestett. Tusrajzain vázlatformában készítette elő a festményeket.

Aba-Novákék 1927 nyarán ismét Igalon jártak, kedvenc motívumaik közé tartozott a homokbánya, amelyet többen és többször is megörökítettek. Ősszel átrándultak a közeli Törökkoppányba, a falu látképe a patak felett átívelő híddal és a hegyes sisakú templomtoronnyal megintcsak több művész előfordul. Patkó egyik lappangó művén és Medveczky festményén, illetve Aba-Novák egyik tusrajzán jól lemérhetőek az egyéni stílustörekvések különbségei.

Az 1926-27-es igali tartózkodás motívumkínálata közé tartozott a talicskás kubikusok alakja is, akiket Aba-Novák több, alig variált olajképen is megfestett. Tusrajzain vázlatformában készítette elő a festményeket.

Aba-Novákék festészetében kiemelt szerepet játszik a fény. A festmény motívumának forrása valószínűleg még Felsőbánya lehetett, a széleskarimájú kapniki szalmakalapok emlékét onnan hozhatta magával a festő. A képhez készült rajzvázlat még vízszintes formátumú, és a figurákra koncentrál. Ez a fajta, spirituális fényfelfogás jellemző Hincz Gyula több grafikájára is. Aba-Novák festményén a függőleges irányban megnyújtott kompozíción a főszerepet a prizmeszerűen tördelt sugarakban szétáradó napfény kapja.

A festmény kompozíciós képlete egyszerű: a ponyva alatt kavargó embercsoportot a háttér egyforma, papírmasészerű házai keretezik. Az esti égbolt kékeslilájába szokványos templomtorony símul. A figurák méltóságuktól megfosztott, arc nélküli emberek. A mozdulatok és gesztusok ismétlése, azonossága adja a jelenet pikantériáját. Az ünnepi alkalom zajosságától megilletődött kamaszlányok és ifjó menyecskék, mint szemérmes elsőbálozók, mulatságosan uniformizálódtak: nyársatnyelt tartásuk, párhuzamosan ölükbe ejtett kezük, egymás mellé és mögé sorakozott fejkendőjük fehér háromszöge a távoli házikók monotóniáját ismétli. Ebbe a patyolatfoltba a busa fejű, idomtalan, majomkülsejű kikiáltó lopódzik be. Aba-Novák emberábrázolásának e ragyogó példányát a manipulátorok sunyisága teszi torzzá.

"Aba-Novák minden képe úgyszólván fejest ugrik az életnek embertől, állattól nyüzsgő kellős közepébe. Legszívesebben oda, ahol az a legnépesebben és legtarkábban csődül egybe" - írta Kállai Ernő 1936-ban. Megjegyzése találó a Csíkszeredai vásárra is, melynek több változata ismert.

A madártávlatból komponált esemény rutinosan komponált képpé formálódik. A festő telhetetlen mesélőkedvvel vezeti tekintetünket az egyre kisebbekké váló szalmakalapokon át a horizontot lezáró kettős templomtoronyig. Aba-Novák a kép minden tenyérnyi darabját lüktető "életességgel" telíti. A harsány színfoltokban vibráló sokadalomból csak föl-fölvillan egy-egy jelenet, de nem kap hangsúlyt az áthatolhatatlan, lármás tolongásban. A szekereik és portékáik között szinte elvesző vásározók a piactér bármely sarkából nézve ugyanezt az esetleges látványt nyújtanák.

A kép vázlat a városmajori plébániatemplom apszisképéhez.

Aba-Novák vásárképei közül ez a legtágasabb, legmonumentálisabb, az esemény teátrális szépségét is leginkább összefoglaló mű. A nagy lapályt a távolabbi hegyek előterében ellepik az ekhós szekerek. A borvizes kancsókat körülveszik az agyagszínű korsók. A kézmívesség, az anyag és a kedves formák dícsérete ez a kép, a főszereplője a szomjat oltó edény. Nem vetélkedő árusítás helye ez, a portékát kínálni nem kell, nyugodtak, szélesek a mozdulatok, az árusok tartása méltóságteljes, pantomimszerűen stilizált ritmus, komolyság jellemzi a hangulatot.

A felhők testesek, fehérek az éles tiszta hegyi levegőben. Felragyognak a székely népviselet ünnepélyes piros-feketéi és a férfiak harisnyanadrágjának fehér posztója. Mint valami lassú tánc ritmusára ringnak az előtér csoportjai, s táncuk kígyóvonala a hattyúfehér templomig vezet.

A szimbolikus ízű jelenetek olykor eksztatikus víziókká terebélyesedhetnek. Az Élet címet viselő kaotikus kompozíció és torz testű szereplői még nem tükrözik Aba-Novák jellegzetes rajzstílusát. Az Eremitákhoz hasonlóan itt is három különböző karakterű, jelképes alak jelenik meg, a gyermekét magához ölelő anya, a kísértetiesen világító szemekkel ránk meredő öregasszony, illetve a magába roskadó félmeztelen férfialak mögött táncolók és zenészek őrjöngő csoportja vonaglik. Az egymást átmetsző íves vonalakból összeálló kompozíció Szántó György kozmikus látomásaira emlékeztet, és szimbolikája is az expresszionizmus katartikus emberiség-ábrázolásaival rokonítja Aba-Novák rajzát.

Aba-Novák több rajzot készített a műhöz, ezeknek - így az olajváltozatnál nagyobb méretű szénrajznak is - a technikából adódóan vázlatosabb, dinamikus kompozíciója absztrakt mozgásformák erővonalainak lecsapódásaként hat. Ezek a lapok magukon viselik a tízes évek kuboexpresszionizmusának tanulságait, de mint azt Bortnyik Sándor Hatalakos kompozíciója mutatja, az aktivizmus agresszívan tettre kész figuráival szemben Aba-Novák csuhás-kámzsás "remetéit" befelé forduló, meditatív attitűd jellemzi.

A fiatal rézkarcolók önarcképei közül nemcsak Szőnyi vagy Varga Nándor Lajos, hanem Aba-Novák is megörökítette magát szakállasan, és ehhez kellékként a speciálisan rá jellemző "attribútum", a pipa társul. A tusrajzot rézkarcváltozat követte, és a markáns beállítású kompozíció még egy három évvel későbbi önarcképen is megismétlődik.

1919-1920 táján - közös műtermében dolgozva - Korb, Aba-Novák és Patkó legfontosabb törekvése az emberi test szerkezetének tanulmányozása volt, formakísérleteik eredményeit kubisztikus felbontású aktkompozíciókban valósították meg. A nagyszabású, bibliai-mitológiai festményeket megelőző aktvázlatok és kompozíciós tanulmányok közül való Korb Erzsébet és Aba-Novák Vilmos egy-egy erőteljes, szénnel készült, szobrászi felfogású rajza, melyek jól mutatják kapcsolódásukat a megelőző periódushoz, az 1910-es évek avantgárd művészetéhez. Közvetlen analógiaként elsősorban Nemes Lampérth József nagyméretű aktfestményei, erőteljes tusrajzai és a klasszicizálóbb Kmetty János plasztikus megformálású, monokróm aktjai, illetve a Pécsi Művészkör tagjainak - Dobrovics Péter, Gábor Jenő - alkotásai kínálkoznak.